Az 1990-ben megálmodott és 1991-ben hivatalosan bejegyzett Asociația Ceangăilor Bârsa, magyar nevén Barcasági Csángó Egyesület, de egy máig ki nem derített félreértés miatt alapítvány néven ismert civil szervezet 30 éves történetének és jövőbeli terveinek rövid ismertetésére vállalkozom, mint a szervezet jelenlegi elnöke. 30 év távlatából visszanézni a kezdetekre, valamint a 30 évnyi tevékenységre nem könnyű, kihívás és lehetőség mérlegelni, tanulni és fejlődni.
Az alapítvány Négyfaluban alakult 57 értelmiségi indítványozására, azzal a fő céllal, hogy a Négyfaluban kialakuló középiskolai önálló magyar oktatásnak héttérintézménye legyen. A más erdélyi régiókban is létrejött egyesületek, alapítványok mintájára, fő célja volt bentlakást biztosítani a diákoknak, valamint a szükséges anyagi támogatást megszerezni az önálló magyar középiskola elindítására és működtetésére.
Alakulását követően az első lépések közé tartozott a bentlakásnak szánt épület megvásárlása. A körülményekhez képest két ingatlant is sikerült megszerezni, az egyik az akkori termelőszövetkezetnek (CAP) az irodaháza volt, amelynek a megvásárlásához az Illyés Alapítvány járult hozzá, a második pedig az iskola tőszomszédságában levő telek, amely a Márton Áron Kollégiumhálózat része lett. Az épületek mindkét helyen nagyon rossz állapotban voltak. A javításokat a kevésbé rossz állapotban levő épületen kezdték el, amely az alapítvány tevékenységeinek a fő helyszíne (Zajzoni út 13 szám). Sajnos, a második telek számára, melyen egy roskadozó öregház áll, mai napig nem sikerült támogatást szerezni, ugyanis itt az elvégzendő munkálatok összege igen magas lenne. A többször felújított (utoljára 2012-2020 között) központi ingatlan több éven keresztül szolgált bentlakásként (1996-2001, 2009-2010, 2014-2015) az igénylőknek, de a diákok és a humánerőforrás hiánya, a nem megfelelő infrastruktúra nem tette életképessé ezt a többszöri próbálkozást. 2004-2009 között egy nagyon hányavetett életszakaszon ment keresztül az egyesület, az épület állaga folyamatosan romlott és 2009-ben már lakhatatlan állapotban volt. Az épületben 2012 óta folyamatosan karbantartási és felújítási munkálatokat végeztünk, jelenleg lakható és 40 fő számára biztosít szállást ifjúsági szállónak megfelelő körülmények között.
A bentlakás létrehozása és működtetése mellett az alapítvány más feladatokat is ellátott. Legtöbb esetben, ahogy jelenleg is, a Zajzoni Rab István Középiskola háttérintézménye, de ugyanakkor nyitott és igyekszik a többi magyar iskolát és a magyar közösséget összességében támogatni. Az iskola számára jogi hátteret biztosít a támogatások esetén, amelyek helyi vállalkozók felajánlásaiból és pályázatokból keletkeznek, igyekszik segítséget nyújtani minden olyan területen, ahol jogilag szükség van rá, és ahol a segítségét kérik.
Az oktatás mellett fontos szerepet vállal a közösségi programok szervezésében, ezekhez biztosítja a karbantartott helyszíneket és az infrastruktúrát, valamint a humáerőforrást. A Szent Mihály Napokat számtalan alkalommal szervezték az alapítvány udvarán, de ugyanez a helyszíne a Hétfalusi Ifjúsági Napoknak, a Karácsonyi vásárnak, Hagyományos Népi Mesterségek Ismertetésének, Március15-4Falu, illetve Október56-4Falu Mozgóversenynek. Saját programjai közé tartozik a tojásírás éjszakája, a könyvbemutatók, az Osztályszellem-díj, a kerekasztalbeszélgetések, a továbbképzők, valamint a legújabb és egyben talán a legsikeresebb a gyerekeknek szóló nyári napközis tábor. A 2016-ban elindított Pro Terra Barcensis projekt keretében kiadott három tematikus naptárt, három Barcasági füzetet, két régiót népszerűsítő katalógust, valamint rész vett háromszor a Bukaresti Nemzetközi Turisztikai Kiállításon, kétszer a Budapesti Nemzetközi Turisztikai Kiállításon, bemutatkozott kétszer a Hagyományok Házában Budapesten, egyszer Brüsszelben, és egyszer Berlinben a világméretű Turisztikai Kiállításon. Létrehozta a Barcaság egyetlen honlapját (www.terrabarcensis.ro).
Mondhatni, hogy jelenleg tevékenységi köre igen változatos és eredményes, de mindez nem indult volna el azok a személyek nélkül, akik 30 éve mertek egy nagyot álmodni. Szeretném név szerint felsorolni az alapító tagokat, akiknek köszönjük, hogy ez a közösségi mozgalom létezik: Antal László, Bálint András, Barkó András, dr. Barkó András, Barkó Etelka, Barta Judith, Dr. Binder Pál, Borcsa-Bodolai Gyula, Ciornei István, Daragus Endre, Deák János, id. Domokos Jenő, Erős József, Farkas Gyula, Fischer Piroska, Fodor Levente, Gajdó Zoltán, Gellérd Lajos, Ghimpețeanu Éva, Gödri János, Grigercsik Ilona, Gyenge András, Gyulai-Nagy Árpád, Hochbauer Gyula, Incze Lajos, Jakab Mihály, Jónás András, Juhász Péter, Keresztes Éva, Kiss Ibolya, Kiss Jenő, Kiss Zoltán, Koszta István, Kovács Előd, Kovács László, Kovásznai Miklós, Köpe Ilona, Liehn Lenke, Lőrincz Ilona, Dr. Magdó János, Magdó János, Máthé Károly, Miklós Ibolya, Molnár Árpád, Nagy János, Sajter Laura, Simon András, Simon Enikő, Simon-Tunyogi András, Szász-Bacsó István, Szmazenka Zoltán, Szász András, Szén Jolán, Török András, Török László, Veres Károly, Veres Melinda.
Az alapítvány első elnöke Simon András (1991-1992) tanító volt, utána követte Nagy Béla (1992-1994), Antal László (1994-1995), Juhász Péter (1995-1998, 1998-2002), Tóthpál Dávid (2002-2009), Ionas Andras (2010-2014), Rab István (2014-2015), ifj. Domokos Jenő (2015-2018), Hlavathy Zsuzsánna (2018-2020, 2020-jelenleg).
Mindazok, akik mint elnökök, alelnökök, titkárok, ügyintézők, és tagok részt vettek több-kevesebb munkával abban, hogy az alapítvány létrejöjjön, működjön és túlélje a megpróbáltatásokat, kiemelten egy nagy köszönetet érdemelnek. Hálásak vagyunk nekik.
Köszönjük mindazon támogatóknak, akik az évek folyamán az iskola és az alapítvány mellé álltak, támogatásaik révén biztosították a dolgok eredményes előremenetelét.
A Szent Mihály Napok keretében megszervezett 30 éves ünnepség alkalmával, amelyet a Bethlen Gábor Alap Zrt. és a Communitas Alapítvány támogatásával szerveztünk meg, egy emléktábla elhelyezésével tisztelegtünk az egykori alapító tagok előtt.
Hogy a sikerek lehettek volna kiemelkedőbbek, a megvalósítások eredményesebbek, minden bizonnyal, de itt a Kárpát-kanyar szórványmagyarsága ezt tudta felmutatni. Hogy a beszámolóm lehetne részletesebb, kritikusabb vagy dicsérőbb, elképzelhető, de sajnos a szórványban mindig is kevés volt és egyre kevesebb a közösségünk megmaradásáért tevékenykedő egyén. Inkább tiszteljük és értékeljük munkájukat, segítsünk, amiben csak tudunk, de semmiképpen ne tapossuk őket a földbe, és ne ítélkezzünk felettük.
Mivel a 30 év nagyon hosszú, ezért célzottan nem emeltem ki neveteket, támogatókat, mert nem szerettem volna bárkit is kihagyni. Mindenkit közös érdek vezérelt, és Isten áldása legyen mindenki további életén.
Ami pedig a jövőbeli terveket illeti, vannak. Nem adjuk fel, csak legyen ember, kitartás, egészség és anyagi forrás azok megvalósításához, a munka folytatodik.
