Egy szervezet akkor működik ha azt működtetik. Működtetni egy szervezetet pedig akkor lehet, ha a működtetők jól ismerik egymást, sikeresen együttműködnek, a problémákat megoldják. A Zajzoni Rab István diáktanácsának tagjai ebből az elgondolásból kiindulva pályázták meg a Barcasági Csángó Egyesületen keresztül a Communitas Alapítvány keretén belül a csapatépítésüket.
A sikeres pályázásnak köszönhetően a csipet csapat 2016 szeptember utolsó hétévgéjét Csíkrákoson töltötte, ahol a Cserekert panzió és fogadó kényelmét és finom ételeit élvezhette és Kerekes István csapatépítő feladataít oldhatta meg.
A diákok véleményei tükrüzik a legjobban az eseményeket:
„Az út odáig körülbelül három órát tartott, de olyan energiadúsak, vidámak voltunk és olyan játékos kedvünk volt, hogy a sok játszadozással úgy eltelt az idő, hogy észre sem vettük. Csak a fény hiánya jelezte nekünk, hogy már este van. Kis idő múlva meg is érkeztünk Csíkrákosra.”
„Vacsora után visszamentünk a szálláshelyre, ahol játék formájában ismerkedni kezdtünk. Ezek után egy nagy lapra leírtuk a programtervet és kis cetlikre le kellet firkantani azt, hogy mit is várunk el ettől a hétvégétől.”
„Másnap hosszú nap várt ránk. Reggel 7 órakor keltünk. A napot egy kinti játékkal kezdtük. A játéknak az volt a célja, hogy érzékeltesse azt, hogy az elnök nem lesz mindig velünk, és nélküle is fel kell találnunk majd magunkat. Ezt megbeszéltük a játék után az oktatóval, aki felhívta a figyelmünket arra, hogy a játék során, akárcsak a DT-n belül, mindig volt egy irányító, egy ötletadó és végrehajtók.”
“Az okatató egy újabb és még nehezebb játékkal állt elénk. Hosszú játék volt, hiszen egy és fél órát kinlódtunk vele. Utána ismét megbeszéltük a játékból levonható következtetéseket és tanulságokat.”
„Vasárnap sor került egy záró beszélgetésre, amin mindent alaposan átbeszéltünk, majd sorban mindenki ellenőrízhette, hogy megkapot-e amit várt a csapatépítőtől.”
„Sokmindent megtanultunk a csapatépítőn: tisztelni egymást, segíteni egymásnak, kitartónak lenni, ne féljünk elvállalni dolgokat, merjünk kérdezni, segítséget kérni, ne veszekedjünk apróságokon. A feladatok során felfrissültek bennünk azok a dolgok, amiket már kissé talán elfelejtettük, mint például, hogy mi is a DT és hogy mi a célja. A csoportos feladatok során pedig rájöttünk arra, hogy csak közös erővel küzdhetjük le az akadályokat. Megoldást kaptunk a legfőbb problémánkra, az időbeosztásra, amit hazaérkezésünk után rögtön meg is oldottunk egy határidőnaptárral.”
„Úgy gondoljuk, hogy számunkra nagyon hasznos volt ez a csapatépítő, és már gondolkozunk a következő lehetőségeken.”
Köszönet a Communitas Alapítvány támogatásáért.
eZRIvel előre!
A ZRI DT nevében: Czoguly Mária-Mónika
Barcasági Csángó Egyesület nevében: Hlavathy Zsuzsánna
